Ki mondta, hogy novemberben nem lehet befőzni? Szerencsére gyakran járunk sétálni a közeli fás részre, keskeny kis aszfaltos vagy földes utakon. A boldogság, a jókedv, a „de jó itt most nekünk” érzés nekünk sem jön mindig azonnal. Át kell adni magunkat a természetnek, amelyhez bizony idő kell. A gyerekeknek pedig igenis meg kell mutatni a szépségeket, hiszen ha csak lehajtott fejjel, telefont nyomkodva rángatjuk a kutyát 2 km-en át, akkor senkinek nem lesz jó a séta. Persze, hogy késő ősszel, hidegben nehezebb kirángatni őket, ahogy magunkat is nehezebben vesszük rá a szabadtéri programra.
Egyik alkalommal csipkebogyót fényképeztünk, én pedig arra gondoltam, hogy miért ne ihatnának igazi csipkebogyóteát a gyerkőcök. Megmostam a piros álterméseket, és közben agyamban szüntelenül pörgött a C-vitamin veszteség. Hogyan őrizhetném meg a benne lévő értékes vitamint? Hogyan juthatna minél több a szervezetünkbe? Ekkor jött az ötlet: tea helyett szörpöt készítek.
Hozzávalók:
kb. 300 gramm megtiszított csipkebogyó (a két végét levágtam)
600 gramm cukor (lehet nádcukor vagy méz is)
2 liter víz
1 citrom leve
1 kávéskanál citromsav
A vizet vízforralóban felforraltam, majd amikor visszahűlt kb. 50 fokra, ráöntöttem a megtisztított csipkebogyóra. Egy éjszakát hagytam ázni. Másnap nem igazán voltam elégedett a koncentrációval, habár kellemesen érezni lehetett a csipkebogyó ízét is, egy szörphöz, de még egy teához is kevésnek éreztem. Kikanalaztam hát a csipkebogyót, és annyi vízzel, amennyi éppen ellepte aprítóba tettem és ledaráltam. A maradék vízben feloldottam a 60 dkg cukrot, hozzáadtam a késhegynyi citromsavat, majd apró lyukú szűrön a ledarált csipkebogyó levét.
Esetünkben tartósításra nem volt szükség, hiszen nem maradt idő a romlásra. Hűtőben tároltam, amíg el nem fogyott.
Próbáljátok ki, megéri.